szél

Mész az utcán. Teljesen kihalt minden, csak a szél süvít végig a néptelen tereken. Egy ajtó nyikorog valahol, egy kapu csapódása hasít a csendbe. De Te csak mész tovább, a kissé kísérteties, ember nélküli éjben. Kezeidet a zsebedbe fúrva lépdelsz tovább és tovább. A szél simogatja arcodat; rossz is lehetne, de nem az. Mert Te csak mész töretlenül, Neked barátod a szél. Kisöpri lelked eldugott sarkaiból a piszkot, kisimítja arcod sűrű ráncait. Megnyugvást hoz és békét. Elviszi bánatodat magával a végtelen éjszakába.

Neya

Üdvözlet :)

Szeretnék én is köszönteni mindenkit, aki meglátogatja ezt a blogot, minek célját Neya írta le, én pedig annyit tennék még hozzá, hogy ez a blog a mi nézőpontunkat mutatja be. És ha a mi gondolataink érdekesek mások számára, esetleg hozzájárulnak egy-egy életút jobbá tételéhez, változásához, akkor már volt értelme elindítani.

                                                                                  

Jezebel néven járulok hozzá a bloghoz, többet nem is mondok magamról, leginkább úgyis a nézőpontomból fogtok megismerni...

Jezebel

A kezdet...

Sziasztok!
Nos kezdetnek elmondanám, azt a rövid kis történetet, hogyan keletkezett ez a blog. Két lánykának eszébe jutott, milyen jó is lenne leírni a gondolataikat; úgy, hogy azt mások is lássák, ezzel talán mosolyt csalva az arcukra, vagy éppen elgondolkodtatva őket. Így tehát ebben a blogban megtalálsz elmélkedéseket, képeket, idézeteket, verseket, ami éppen eszünkbe jut.
Most a szerzőkről néhány szó. Én a Neya vagyok, és kedvenceim közé tartozik az olvasás és írás, ezek mellett szeretek fényképezni is. Nem látom szükségét ennél több információnak, mert itt most nem ez a  lényeg.
Jezebel az egyik legjobb barátnőm, szintén szeret írni, a többi hobbiját majd elmeséli ő, ha akarja. ;)
Kezdésnek azt hiszem ennyi éppen elég.

Neya